Negyed tizenegy én pedig a tizenegyedik bejegyzést írom, miután már sikeresen haza értem a születésnapról. Elsőnek megérkezett a család, majd szépen sorban mindenki. Elsőnek a család evett, nem vártuk meg unokatesóm barátait, majd amikor megjöttek, a családnak a sütit a barátoknak a főtt kaját kellett felszolgálni, de a barátok két részletben érkeztek meg így még nekik is külön kellett felrakni a kaját. Segítettem kereszt anyunak amiben csak tudtam, ez természetes volt.
Nem szeretnék a vendéglátásba dolgozni, a pincérkedés nem az én formám, de egy estére kibírható volt.
A legnagyobb unokatesóm neve: Zayn. A legkisebbik unokatesóm neve: Luke. A legkisebb unokatesóm legjobb gyerekkori barátjának a neve: Rob. Spontán nevek, amiket úgy választottam ki hogy véletlenszerűn rámutattam egy névre és ez lett, nem akartam leírni a rendes nevüket, az hiányzik még, hogy megtudják..
Zavaros és bonyolult lesz, de legalább magamba letisztázom.
Apa nagyon szereti Rob-ot, nagyon normális srác. Uncsimékkal egy utcában lakik, innen ismerik egymást, Luke-kal egy idős lehet körülbelül. Luke-nak és Zayn-nek pedig egy baráti társasága van, akikkel el szoktak menni bulizni.
Nem egy adonisz, de szerintem helyes srác, van ami meg fogott benne. Barna haj, mint a katonáknak, olyan rövid, s a szemei is mogyoró barna színben pompáznak.
Nem szoktam vele találkozni, nagyon ritka alkalom, de sajnos megesik, s akkor is folyamatosan hülyét csinálok magamból. Most csak vittem az ételt ki-be, meg se szólaltam, szándékosan.
Sokszor néztem rá, akkor ő is nézett engem, de mindig elkaptam a tekintetem. Nem ismerem, csak annyit tudok, hogy rendes, ezt is csak abból, mert apa ezt állítja.
Unom már, hogy pénteken reggel is megyek a buszon, s M.-en felszállt egy srác. Édes labrador feje volt, kék sapkája és az eleje meg okker és ilyen karakteres arca volt. Szépek voltak a szemei is. Pénteken ő járt a fejemben, ahogy ma is, viszont mikor megérkeztünk a szülinapra betoppant Rob és elfelejtettem őt. És most ő van belül. Tehát ezeket a random dolgokat. Szeretnék már egy kapcsolatot, de egy olyan sráccal, aki kedvel. Nem kell hogy szerelmes legyen belém és Húú, semmi nagy dolog csak viseljen el. Rossz, hogy még nem volt kapcsolatom és folyamatosan csak azt hallgatom hogy: "Valami pasi?" ÉS A VÁLASZ mindig ugyan az: Nincs. Ezt minden családi rendezvényen eljátssza szinte mindenki. És az is rossz, hogy a barátnőim kapcsolatba vannak. Ha van problémájuk megpróbálok segíteni, de semmi tapasztalatom, nem tudok normális választ adni. Nem tudok nekik segíteni ilyen téren.. Ha valakinek szóba kerül a barátja - ami minden nap megtörténik - akkor, újra rám tör az az érzés, hogy hú, kellene egy normális kapcsolat nekem is.. Egy barát. Se úgy érzem sose lesz, valami miatt nem kedvelnek, csak barátkoznak velem, ha netán egy olyan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése