Óriási bajban vagyok, félek vagy inkább rettegek. Hazugságba kevertem magam, ami soha nem derülhet ki, ma pedig átvertem anyát, ami miatt egész nap nem keltem ki az ágyból, azon gondolkozok hogyan tehetném jóvá, hisz vissza csinálni már nem tudom. Nagy kár, mert a februárt úgy szerettem volna kezdeni, hogy végre tisztalappal. De félek, hogy még nagyobb botrányba kevertem magam.
A magyar tanárunk nagyon pipa ránk. A hétvégén aludtam és tanultam is kicsit, de nem eleget, így anyának azt mondtam, hogy ma rosszul vagyok. Igaz is, részben, igaz. Itthon maradtam, hogy tanuljak. De azt írták a barátnőim, hogy ma majdnem elsírták magukat, olyan veszekedés volt. Na, pont ezért félek én a holnapi naptól. De nagyon. Történelemből úgy el vagyok maradva, hogy lehetetlen egy nap alatt behozni, ott van még a nyelvtan és a magyar. Na meg az angol, ami egyáltalán nem megy, ráadásul az osztályfőnökünk tanítja. Tőle is félek. Tulajdonképpen minden tanártól, hisz ez az érettségi éve, tőlük is függ minden. Sajnos vagy sem, de a magyar, a történelem és az angol tanárunk is olyan, hogy nem érdem alapján osztályoz, hanem pofára. Főleg a magyar tanár.
Holnapra még nyelvtant kell tanulnom, történelmet és magyart, plusz még egy novellaelemzést is meg kell írni. De ma hálistennek még úszás is lesz, az legalább kikapcsol és belemerülhetek egy másik világba, elmenekülni az összes gond, probléma elől. Csak az a kár, hogy ki kell emelkedni onnan. Nem szívesen teszem, hisz akkor újra szembe kell állni az újabb és a régebbi problémákkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése