A tegnapi színház nem volt életem legjobb darabja, sőt egyenesen voltak olyan részek, amiket untam és azt mondtam, hogy mikor lesz már vége? Ha a tv-ben adták volna, akkor réges régen elkapcsoltam volna. Persze a végére kialakult és voltak benne poének, de nekem se a színészek nem voltak a legjobbak, se a történet nem volt annyira élvezhető. Persze ez csak az én véleményem, a mögöttem ülő nő annyira nevetett néha, hogy a dobhártyám beszakadt. A második felvonás közepén mikor oldalra pillantottam, akkor mosolyodtam el igazán mert mama aludt. Édes volt.
Ma elmentem a fodrászhoz, aki szintén azt mondta hogy muszáj levágatni a végét, mert nagyon el van töredezve és vékonyodva és hogy tényleg jobban járok. Éreztem, hogy ez lesz.. A festékkel befestette a tövét, a végére pedig majd szerdán húz egy kis színezőt, mert azt már nem akarta befesteni. Elfelejtette ráhúzni vagy mit magyarázott, de szerdán fél5-kor megyek és megcsinálja. Nagyon aranyos a fodrász én imádom, jól el lehet vele beszélgetni. Aztán haza jöttem, segítettem, ebédeltem és tanultam. Összegyűjtöttem a hiányzó tételeket, amiket kedden ki is fogok nyomtatni és minden meg lesz. Van amit az osztálytársaimtól kértem kölcsön, azt majd ha hozzák aznap megyek és lefénymásoltatom. Szóval meg lesz a héten minden. Mindjárt megyünk az unokatesóm 25 éves szülinapjára, így megyek is öltözni megkészülődni. Nem tudom mit vegyek fel, így gondoltam megírom ezt a pár sort és addigra meg jön az ikhlet, de nem , nem jön..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése