Öt.

Anyával jelenleg azért nem beszélek, mert mikor haza jöttem, ő épp palacsintát sütött és vettem belőle egyet mire rám szólt hogy NE EGYEM MEG MINDET, HADD JUSSON APÁÉKNAK IS.

Sose fogom ezeket megérteni.

És én vagyok a hibás mert duzzogok. Még jó, hogy rosszul esnek ezek a dolgok. Bár ezek csak kis apróságok. Sok mindenen veszekszünk jelenleg. Aztán meg majd jönnek hogy rossz napjuk volt és hogy rajtam vezették le, bocsánat. Én meg ilyenkor kénytelen vagyok megbocsájtani. Pedig ezek a dolgok egyáltalán nem így működnek.

Mai napon volt a volt padtársam szülinapja és a jelenlegi legjobb barátnőm szülinapja. Kaptak egy-egy csokit meg majd barátnőm még kap egy fotózást is ajándékba, amit az egyik haverom fog elkészíteni.

Én csak megszervezem neki. Aztán ma egész különleges nap volt. Már ott kezdődött hogy bejutottam időbe(!) nulladik órára, matekra. Majd történelmen bemutatókat néztünk meg haladtunk tovább az anyaggal. Elvileg holnap írunk, így mindjárt megyek is lefeküdni, hogy hajnalba majd tudjak tanulni.

Tömegsporton nem tesiztem.

Majd jött egyműv töri, amin filmet néztünk, de végig aludtam. Mint minden órát. Majd jöttek a gyakorlatok, ahol új munkába kezdtünk, az új gyűrűbe. Karmazált gyűrű. Semmeddig se jutottam, mert folyamatosan elrontottam. Az egyik szünetbe felmentünk a rajz terembe, mert a művtöri tanárunk lefotózott minket, miközben a falra ki volt vetítve a facebook oldalunk. Kíváncsi vagyok mi fog belőle kisülni.

Mikor jöttem haza, folyamatosan azt lestem, hogy nem-e látom a tegnapi srácot, de nem, nem láttam. Tegnap, ahogy jöttem haza, egy tizenegyedikes sráccal jöttem, mert egy városból járunk be. Haverok módjára elkezdtünk beszélgetni és épp nevettem valamin, mikor oda értünk a buszvég állomásra és láttam egy ismeretlen srácot, aki a padon ült. Világosbarna haj, barna szem. Aranyos, helyesnek nézett ki, de csak rá néztem és beálltunk a buszhoz, de még nem nyílt ki az ajtó, csak gyülekeztünk. Épp ránéztem haveromra, mosolyogva, és láttam,  hogy keresi a tekintetemet a srác. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de félős voltam és nem mertem többször ránézni. Csak egyszer, de akkor is oda kapta a tekintetét. Majd felszálltunk a buszra és beült mögém. Úgy örültem neki. Csak sajnálom, hogy nem néztem rá többször.