Tizenkettő.

Negyed tizenegy én pedig a tizenegyedik bejegyzést írom, miután már sikeresen haza értem a születésnapról. Elsőnek megérkezett a család, majd szépen sorban mindenki. Elsőnek a család evett, nem vártuk meg unokatesóm barátait, majd amikor megjöttek, a családnak a sütit a barátoknak a főtt kaját kellett felszolgálni, de a barátok két részletben érkeztek meg így még nekik is külön kellett felrakni a kaját. Segítettem kereszt anyunak amiben csak tudtam, ez természetes volt. 

Nem szeretnék a vendéglátásba dolgozni, a pincérkedés nem az én formám, de egy estére kibírható volt. 

A legnagyobb unokatesóm neve: Zayn. A legkisebbik unokatesóm neve: Luke. A legkisebb unokatesóm legjobb gyerekkori barátjának a neve: Rob. Spontán nevek, amiket úgy választottam ki hogy véletlenszerűn rámutattam egy névre és ez lett, nem akartam leírni a rendes nevüket, az hiányzik még, hogy megtudják..

Zavaros és bonyolult lesz, de legalább magamba letisztázom.

Apa nagyon szereti Rob-ot, nagyon normális srác. Uncsimékkal egy utcában lakik, innen ismerik egymást, Luke-kal egy idős lehet körülbelül. Luke-nak és Zayn-nek pedig egy baráti társasága van, akikkel el szoktak menni bulizni. 

Nem egy adonisz, de szerintem helyes srác, van ami meg fogott benne. Barna haj, mint a katonáknak, olyan rövid, s a szemei is mogyoró barna színben pompáznak. 

Nem szoktam vele találkozni, nagyon ritka alkalom, de sajnos megesik, s akkor is folyamatosan hülyét csinálok magamból. Most csak vittem az ételt ki-be, meg se szólaltam, szándékosan. 

Sokszor néztem rá, akkor ő is nézett engem, de mindig elkaptam a tekintetem. Nem ismerem, csak annyit tudok, hogy rendes, ezt is csak abból, mert apa ezt állítja. 

Unom már, hogy pénteken reggel is megyek a buszon, s M.-en felszállt egy srác. Édes labrador feje volt, kék sapkája és az eleje meg okker és ilyen karakteres arca volt. Szépek voltak a szemei is. Pénteken ő járt a fejemben, ahogy ma is, viszont mikor megérkeztünk a szülinapra betoppant Rob és elfelejtettem őt. És most ő van belül. Tehát ezeket a random dolgokat. Szeretnék már egy kapcsolatot, de egy olyan sráccal, aki kedvel. Nem kell hogy szerelmes legyen belém és Húú, semmi nagy dolog csak viseljen el. Rossz, hogy még nem volt kapcsolatom és folyamatosan csak azt hallgatom hogy: "Valami pasi?" ÉS A VÁLASZ mindig ugyan az: Nincs. Ezt minden családi rendezvényen eljátssza szinte mindenki. És az is rossz, hogy a barátnőim kapcsolatba vannak. Ha van problémájuk megpróbálok segíteni, de semmi tapasztalatom, nem tudok normális választ adni. Nem tudok nekik segíteni ilyen téren.. Ha valakinek szóba kerül a barátja - ami minden nap megtörténik -  akkor, újra rám tör az az érzés, hogy hú, kellene egy normális kapcsolat nekem is.. Egy barát. Se úgy érzem sose lesz, valami miatt nem kedvelnek, csak barátkoznak velem, ha netán egy olyan

Tizenegy.

A tegnapi színház nem volt életem legjobb darabja, sőt egyenesen voltak olyan részek, amiket untam és azt mondtam, hogy mikor lesz már vége? Ha a tv-ben adták volna, akkor réges régen elkapcsoltam volna. Persze a végére kialakult és voltak benne poének, de nekem se a színészek nem voltak a legjobbak, se a történet nem volt annyira élvezhető. Persze ez csak az én véleményem, a mögöttem ülő nő annyira nevetett néha, hogy a dobhártyám beszakadt. A második felvonás közepén mikor oldalra pillantottam, akkor mosolyodtam el igazán mert mama aludt. Édes volt.

Ma elmentem a fodrászhoz, aki szintén azt mondta hogy muszáj levágatni a végét, mert nagyon el van töredezve és vékonyodva és hogy tényleg jobban járok. Éreztem, hogy ez lesz.. A festékkel befestette a tövét, a végére pedig majd szerdán húz egy kis színezőt, mert azt már nem akarta befesteni. Elfelejtette ráhúzni vagy mit magyarázott, de szerdán fél5-kor megyek és megcsinálja. Nagyon aranyos a fodrász én imádom, jól el lehet vele beszélgetni. Aztán haza jöttem, segítettem, ebédeltem és tanultam. Összegyűjtöttem a hiányzó tételeket, amiket kedden ki is fogok nyomtatni és minden meg lesz. Van amit az osztálytársaimtól kértem kölcsön, azt majd ha hozzák aznap megyek és lefénymásoltatom. Szóval meg lesz a héten minden. Mindjárt megyünk az unokatesóm 25 éves szülinapjára, így megyek is öltözni megkészülődni. Nem tudom mit vegyek fel, így gondoltam megírom ezt a pár sort és addigra meg jön az ikhlet, de nem , nem jön..

Tíz.

A jó öreg hagymás-tejfölös chio chips egy bögre kávé és James Bay. A tökéletes levezetése egy nehéz hétnek. Sőt, ennél jobb nem is lehetne. 

Anya már egy hete mondja, hogy nézzek magamnak tavaszi kabátot, de még nem volt rá időm, viszont nagyon szívesen mentem volna szombaton vásárolni, de nem fog össze jönni, mivel szombaton 10-re fodrászhoz megyek, amit már alig várok. Vagyis inkább a végeredményét, a rövid vörös hajamat. De hétfőn már új hajam lesz, jee.

Aztán délután ötkor meg megyünk unokatesómékhoz és valamikor úszni is elakarok menni. Meg hát jó lenne most már tanulni is, mert még mindig a második tételnél tartok. Tök gáz.. Belehúzok.

A csütörtöki nap eszméletlenül nehéz volt, egész nap rosszul voltam. Délután elakartam menni úszni, de nem jött össze mert nem mentünk és ha busszal mentem volna, akkor meg haza felé már nem tudtam volna haza jönni. Alig várom a jogsimat! Mi hamarabb lefeküdtem aludni. Hajnalba vagyis kettőkor nagyon rosszul lettem, egy csomó ideig fent voltam.. Majd lefeküdtem aludni és alig bírtam felkelni. Nagyon rossz volt reggel elindulni, anya mondta is hogy maradjak itthon, de nem akartam, már többet nem fogok hiányozni. Az első tesin pakoltunk, a másodikon röplabdáztunk, majd egy matek végül egy szakma töri. Majd négy rajz. Az első órán bent sem volt senki, a másodikon be jött egy rajz tanár, kiadta a feladatot majd vissza jött a nyolcadik órában. Nagyon jó volt a hangulat, most valamiért mindenki ellenem fordult és viccesen szívták a vérem. Persze néha visszaszóltam, de kaptam az oltásokat rendesen, ami nem zavart, mert én is szoktam másokkal szórakozni, teljesen jogos volt, hogy most én következtem..csak hát egész nap? Na mindegy, azért jó volt a mai nap, rengeteget nevettem. Egy 15 perc és megyünk színházba. Azt se tudom melyik ingemet vegyem fel.. Remélem ott lesz az a kolis campuszos srác, bár nem hiszem, mert péntek van.. Nem hiszem, hogy a kolisok bent maradnak a színház miatt. Főleg belőle nem nézem ki.

Kilenc.

Leírom a főbb eseményeket. Jó régen nem írtam már, eszméletlenül hiányzott, viszont semmi időm nem volt ilyesmire.

Igen, sikerült fekete nadrágot vennem és a telefonomra tokot és üvegfóliát is, egyszerűen mindent elintéztem.

A múlt héten csütörtökön volt a tabló fotózás, ami igen érdekesre sikerült, mert az egyik osztálytársam, elszúrta és miatta lett fél négy után, vagyis nyolcadik óra után a fotózásunk. Ő mondta ezt az időpontot, viszont az igazgató nő az egész napot kiadta volna, a fotózásra. Késő volt már a változtatásra, mindenki elfogadta, egy jó nagy hiszti mellett, de elfogadta..

A múlt héten nem voltam suliba, mert meg voltam fázva, jól össze hoztam a tabló fotózás hetére, de igen, ez is sikerült. S mivel kedden történelemből témazárót írtunk, de nem voltam ott így csütörtökön kellett megírnom, mert aznap mentem elsőnek. Így órák után én is elkészültem, majd gyorsan lefotóztak. 8 kép készült rólam, ebből egyetlen egy lett komoly.. Teljesen én, folyamatosan nevetettek, én meg nem tudtam komoly maradni. Majd elrohantam, felvettem a kényelmes pólómat, a tollat a kezembe meg az atlaszt is persze és megírtam a témazárót, a cuccaim pedig szana-szét voltak. A dolgozat után pedig felmentem, s akkor láttam, hogy a többiek még csoport képeket csinálnak. Ahogy megláttak, engem is berángattak. Már pólóban voltam, ők még kosztümbe, de ez nem számított.

A hétvégén tanultam, hétfőn voltam suliba, kedden szerdán pedig szintén itthon voltam, történelem tételeket tanultam.

 Már az első tételt fel is mondtam anyának.

Mert azt a megállapodást kötöttük, hogy minden tételt fel mondok neki.

Eddig egynél tartunk, ma reggel megpróbáltam a másodikat, de még nem volt az igazi, így azt majd még holnap felmondom és mehet a harmadik tétel.. Meg sincs az összes, de ezt majd a hétvégén el kell intéznem, hogy meg legyen mind.

A héten szombaton lesz unokatesóm, 25 éves, oda megyünk majd délután, viszont előtte elszeretném még intézni a tételeket, meg érte megyek a fényképezőgépemért, elmegyek úszni, utána jöhet a szülinap.

Szombaton szeretnék menni még a fodrászhoz is. Levágatom a hajam. Göndör hajam van, és rézvörös, ahogy a képen, viszont szeretnék rövidebbet, ez egy felindulás, semmi oka nincs, egyszerűen csak vágok a végéből, 10 centit és úgy hátha dúsul egy kicsit. Mert csak ez a célom, semmi más..

Tehát rövid hajam lesz, hm.

Pénteken színházba megyek, amit már alig várok, a szombat sűrű lesz, viszont a vasárnapra megint egy kis úszást terveztem.

Múlt héten szombaton 3 kilométert úsztam, ma viszont csak 2-t, ami elég nagy visszalépés volt. Nem tetszett, szombaton túl kell lépnem a 3 kilométert, muszáj lesz.. 

Ahogy mentünk ma úszásra, apának megemlítettem a Penny Board-ot, azzal könnyebben tudok közlekedni a városba, nekem eszméletlenül tetszik, a Decathlonba ki is szoktam próbálni és most beszélgettünk már az áráról is, nagyon úgy állok, hogy sikerül meggyőznöm apát, hogy nem butaság, és megvehetem a szülinapi pénzemből. Olyan jó lenne. De egyébként a rendes deszkán is gondolkozok, nem akarom, hogy divat deszkásnak nézzenek, de kiszeretném próbálni, sokkal jobb mint a gyaloglás és igen is meg fogok tanulni gurulni, már mint a deszkán.

Nyolc.

Hétfő óta itthon fekszem az arcüreg gyulladással és tüszős mandula gyulladással. Borzalmas az egész, mert alig szállok ki az ágyból, hogy bele izzadjak meg folyamatosan inhalálok, már abból a kamillából is elegem van. Ezen kívül még szedek egy ilyen mentolos gyógyszert a torkomra, a héten minden este átmentem az elektromos akupunktúrára, mert a szomszédunk is ott dolgozik, ahova szoktam járni kezelésre és ezt az egyet ő is megtudja csinálni meg van itthon készüléke is, úgy hogy nyugodt szívvel mentem át, mert hogy sulija is van róla meg hát bízok benne.

Viszont minden este a haza fele úton megígértem, hogy soha többet nem megyek vissza, annyira fájt, viszont jobb lett tőle.

Apával fül gyertyázunk is, még az is segít, sőt, imádom azt a gyertyát mert nagyon menő, bár félek hogy egyszer kigyullad tőle a hajam. Viszont eléggé meg lehet tőle könnyebbülni, tök jó, rengeteget segít az arcüreggyulladásnál. (Bio boltból vettük) Csak hogy legyek már egyszer rendes a reklám cégekkel, mert amúgy meg utálom őket és a reklámjaikat. Főleg amikor a film legfontosabb részénél szakítják meg egy baromsággal. Gyakoriak a baba reklámok, mikor az anyuka fürdeti a gyerekét és elő jönnek a Baba termékek meg hát a kedvencem, mikor néztem a Hawaii Five-0-t az AXN-en és épp lövöldöztek majd be jött a kép hogy az anyuka a párhónapos kisgyereket pelenkázza, valami krémmel és akkor a másik kölykével beszélget. Azt hittem megtépem magam a hirtelen váltástól. Tehát tanulok meg lábadozom a náthából. Most már csak szörcsögős az orrom kicsit, de holnap még mindig nem megyek suliba.  Míg itthon voltam, kedden nézegettem a telefonomnak tokot meg úgy kedvet kaptam a netes vásárláshoz. Sokszor nézegetem a Vans oldalát, viszont most valamilyen oknál fogva rendeltem is. Még pedig egy torna cipőt. Fekete, Old skool típus, nagyon kényelmes. Igen, már meg is jött, pontosan szerda délelőtt. Sose rendeltem még, nem kellett csalódnom és tökéletesen ment minden. Meg vagyok elégedve a DPD futárszolgálattal. Hihi. Újabb reklám. Ma este átmentünk úszni, csupán csak másfél kilométert tudtam leúszni., Ez ritka kevés, az öt és fél kilóméterhez képest. Holnap elakarok menni vásárolni, venni egy fekete nadrágot és egy inget, ha még kitelik a keretemből. De nem ezért megyek be a központba, hanem a telefonomra egy fólia és egy szilikon tok. Ez a kettő a fő ok, a nadrág és a felső csak mellékes. Bár a legjelentősebb ok, a kezelés, a többi inkább al fő ok..

Hét.

Lehet hogy nem kaptam meg azt a túra hátizsákot, amire annyira nagyon-de nagyon vágytam, de attól még a világ legjobb ajándékát kaptam meg. Amiről álmodni se mertem.

Reggel, korán keltünk, hisz átmentünk úszni. Olyan fél tíz fele jöttünk is haza. Apával és a tesómmal voltunk míg anya itthon csinálta a reggelit. Még nem volt kész, mire haza értünk, de anyáék felköszöntöttek. Egy Iphone 6 S telefont kaptam. Ezüst. El se akartam hinni. Kicsit el is sírtam magam..Pedig nem vagyok egy érzelgős típus. Azt nyomogattam egész nap. Fel fedeztem minden rejtélyét bár még zenét még mindig nem tudtam rá tölteni. Délután, olyan kettő fele pedig bealudtam. Úgy, hogy késésbe keltem fel. Hat után elkezdtem készülődni, és egy fél órás késéssel el is indultam. Az ikrekkel mentem oda. Egy teljes utcát kellett sétálni.. Már mindenki ott volt körülbelül, de én csak egy embert ismertem csak vele beszélgettem és mellette is ültem mint a kuka. Ő is csak Dóri volt, az osztálytársam, a többieket pedig csak általánosból ismertem. Az ikerekkel, akikkel mentem, őket is az általános iskolás osztályomból ismerem, Attilát és Bencét. Nem sokszor láttam őket, viszont egy utcába lakunk és még ennek ellenére sem szoktam őket látni.

 Ott volt még a volt osztályomból Dávid, aki már nagyon rég láttam, és már egy kicsit vártam is hogy beszélhessünk, majd 5 perc után elegem lett. Akkor is folyamaotsan szivatott és ez most sem változott. Folyamatosan azzal volt megáldva hogy milyen művészlélek lett belőlem. AH! Majd megjött az ünnepelt, meglepetés és a többi. Jó buli volt. Hajnali kettő körül jöttem haza. Kinga, akinek a meglepetés készült eszméletlenül meglepődött és jól érezte magát egy darabig, majd a barátja, Gyula, elkezdte túl jól érezni magát, majd jöttek a veszekedések. Majd Gyula lefeküdt aludni, Kinga pedig ott ücsörgött mellette és a többi rosszul levő ifjúval. Kicsit rosszul esett, mert ennek fordítva kellett volna lennie, hogy Kinga lesz aznap rosszul. Vagy mi.

 Ma pedig jött a család, délre. Volt itt minden, újra sírás, mikor megláttam a minionos tortámat és öröm is, hisz el jött mindenki. Kaptam egy csomó ajándékot is.. Anyáéktól ugye a telefont, a mamáktól pénzt, apa unoka tesójáéktól vagyis a Gyüre családtól: Szótárt, Versesköteteket, fényképezősgépes fülbevalót, egy tolltartó szerűséget és csokit. A szomszéd családtól pedig kaptam egy fülbevaló, gyűrű, nyaklánc szettet, ami baglyos és egy olyat, ami ilyen boros üveghez van, kiöntő és záró is egyben. Az én családom ilyen bor őrült, gondoltam, hogy kapok valamit ami ehhez kapcsolódik. A nagy borászok! Keresztapuéktől pedig pénzt és egy gyönyörű szép csokor virágot is.

Hat.

Ma reggel sokáig aludtam, elintéztem az igazolást mára és a hiányzó napokra. A doktornő kedves, mint mindig, viszont az asszisztense sokkal szimpatikusabb. Megint kaptam egy beszólást, de annyira nem érdekelt.. Megkértem, hogy adjon részleges felmentést tesi óra alól, mert nekem nem hisz a tesi tanár. Mire mi volt a válasza, hogy ne én, hanem anya beszéljen vele. De amúgy kedves volt, mert azt mondta ha anyának se sikerül elintézni, akkor ír ő, viszont ilyet csak sport orvos írhat, de ha a tesi tanár elfogadja, ő szívesen ír. Szóval aranyos volt.

Azt tudom, ha a kenézy dokijához mennék, a belgyógyászatra, akkor ott egyből kapnék. Csak hogy attól kiráz a hideg.

Oda is muszáj lesz elmenni.

Beértem a hetedik órára, ahol épp dolgozatot írtunk népművészetből. Hát azt hittem lehidalok, mikor megiratta velem is, pedig 10 percet késtem! Nem normális az a nő. Két hétig nem voltam az óráján, nem pótoltam még be az anyagot, mivel nem ez volt a legfontosabb óra, de nem érdekelte. Hálistennek remek segítségem volt így meg lesz a kettes. Jobb mint a nulla. A nyolcadik óra pedig osztályfőnöki volt, ahol nem volt semmi különös. Aztán egyből mentem a kezelésre, 50 perces akupunktúra. Majd buszra, majd villamosra szálltam és kicsit késve, de elmentem a kiállításunk megnyitójára. Ami amúgy nem volt semmi. Ittam egy finom kávét és a hat huszas busszal jöttem is haza.

Kedden nem találtam meg a fülesemet, most a tesómét használom, sajnos nem találtam meg a suliba. Mi hamarabb vennem kell egyet.

Szombaton lesz a szülinapom, nézegettem a túrahátizsákokat, de anyáék világosan a tudtomra adta, hogy nem fogom megkapni a szülinapomra, majd akkor, ha elmegyek valahova túrázni. Szombaton este megyek az ovis barátnőm meglepetés szülinapjára, vasárnap délre pedig jön a család.

Öt.

Anyával jelenleg azért nem beszélek, mert mikor haza jöttem, ő épp palacsintát sütött és vettem belőle egyet mire rám szólt hogy NE EGYEM MEG MINDET, HADD JUSSON APÁÉKNAK IS.

Sose fogom ezeket megérteni.

És én vagyok a hibás mert duzzogok. Még jó, hogy rosszul esnek ezek a dolgok. Bár ezek csak kis apróságok. Sok mindenen veszekszünk jelenleg. Aztán meg majd jönnek hogy rossz napjuk volt és hogy rajtam vezették le, bocsánat. Én meg ilyenkor kénytelen vagyok megbocsájtani. Pedig ezek a dolgok egyáltalán nem így működnek.

Mai napon volt a volt padtársam szülinapja és a jelenlegi legjobb barátnőm szülinapja. Kaptak egy-egy csokit meg majd barátnőm még kap egy fotózást is ajándékba, amit az egyik haverom fog elkészíteni.

Én csak megszervezem neki. Aztán ma egész különleges nap volt. Már ott kezdődött hogy bejutottam időbe(!) nulladik órára, matekra. Majd történelmen bemutatókat néztünk meg haladtunk tovább az anyaggal. Elvileg holnap írunk, így mindjárt megyek is lefeküdni, hogy hajnalba majd tudjak tanulni.

Tömegsporton nem tesiztem.

Majd jött egyműv töri, amin filmet néztünk, de végig aludtam. Mint minden órát. Majd jöttek a gyakorlatok, ahol új munkába kezdtünk, az új gyűrűbe. Karmazált gyűrű. Semmeddig se jutottam, mert folyamatosan elrontottam. Az egyik szünetbe felmentünk a rajz terembe, mert a művtöri tanárunk lefotózott minket, miközben a falra ki volt vetítve a facebook oldalunk. Kíváncsi vagyok mi fog belőle kisülni.

Mikor jöttem haza, folyamatosan azt lestem, hogy nem-e látom a tegnapi srácot, de nem, nem láttam. Tegnap, ahogy jöttem haza, egy tizenegyedikes sráccal jöttem, mert egy városból járunk be. Haverok módjára elkezdtünk beszélgetni és épp nevettem valamin, mikor oda értünk a buszvég állomásra és láttam egy ismeretlen srácot, aki a padon ült. Világosbarna haj, barna szem. Aranyos, helyesnek nézett ki, de csak rá néztem és beálltunk a buszhoz, de még nem nyílt ki az ajtó, csak gyülekeztünk. Épp ránéztem haveromra, mosolyogva, és láttam,  hogy keresi a tekintetemet a srác. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de félős voltam és nem mertem többször ránézni. Csak egyszer, de akkor is oda kapta a tekintetét. Majd felszálltunk a buszra és beült mögém. Úgy örültem neki. Csak sajnálom, hogy nem néztem rá többször.

Négy.

Óriási bajban vagyok, félek vagy inkább rettegek. Hazugságba kevertem magam, ami soha nem derülhet ki, ma pedig átvertem anyát, ami miatt egész nap nem keltem ki az ágyból, azon gondolkozok hogyan tehetném jóvá, hisz vissza csinálni már nem tudom. Nagy kár, mert a februárt úgy szerettem volna kezdeni, hogy végre tisztalappal. De félek, hogy még nagyobb botrányba kevertem magam. 

Az egyetem nyílt napján írtunk volna nyelvtan témazárót. Amiről én egyáltalán nem tudtam. S a barátnőmmel, akivel mentem, csináltunk egy képet, mire felrakta a közösségi oldalra s a magyar tanárunk alá kommentelt, hogy mit keresünk mi ott mikor a suliban meg nyelvtan témazáró? Pénteken, ugye mindketten mentünk suliba, s kiderült hogy 11 hiányzó volt aznap. S minden tanár azt állította, hogy a témazáró miatt nem mentünk. Majd az igazgató helyettestől, aki a történelem tanárunk is, kaptunk az irodájában egy olyan lecseszést, hogy az már globális kiterjedésű! De persze azt senki se fogta fel, hogy a nyílt napot nem mi választjuk ki, hogy melyik napon legyen. De végül is igaza volt.. A felnőtteknek mindig idegesítően igazuk van.(?)

A magyar tanárunk nagyon pipa ránk. A hétvégén aludtam és tanultam is kicsit, de nem eleget, így anyának azt mondtam, hogy ma rosszul vagyok. Igaz is, részben, igaz. Itthon maradtam, hogy tanuljak. De azt írták a barátnőim, hogy ma majdnem elsírták magukat, olyan veszekedés volt. Na, pont ezért félek én a holnapi naptól. De nagyon. Történelemből úgy el vagyok maradva, hogy lehetetlen egy nap alatt behozni, ott van még a nyelvtan és a magyar. Na meg az angol, ami egyáltalán nem megy, ráadásul az osztályfőnökünk tanítja. Tőle is félek. Tulajdonképpen minden tanártól, hisz ez az érettségi éve, tőlük is függ minden. Sajnos vagy sem, de a magyar, a történelem és az angol tanárunk is olyan, hogy nem érdem alapján osztályoz, hanem pofára. Főleg a magyar tanár.

Holnapra még nyelvtant kell tanulnom, történelmet és magyart, plusz még egy novellaelemzést is meg kell írni. De ma hálistennek még úszás is lesz, az legalább kikapcsol és belemerülhetek egy másik világba, elmenekülni az összes gond, probléma elől. Csak az a kár, hogy ki kell emelkedni onnan. Nem szívesen teszem, hisz akkor újra szembe kell állni az újabb és a régebbi problémákkal is.