2016. március 18., péntek

Tizenkilenc.


Szép napom volt. Reggel olyan 9 körül keltem fel, ha már nem megyek suliba, hadd lustálkodjak már egy kicsit. Ki mentem a konyhába és majdnem főztem magamnak egy kávét. Aztán eszembe jutott, hogy nem-nem, TILOS. Reggeli közben szidtam magam, amiért így jártam és a Nahrin központot is, amiért nem tudtam kávét venni, mikor ott voltam a többi készítményért, Aztán tanultam, majd ebédeltem és bementem vásárolni. Ahnnyira örülök az új cuccaimnak! Aztán haza jöttem, nem volt itthon semmi kaja, így csináltam egy három tojásos rántottát. Mikor apa belépett, hogy megy tovább dolgozni. Kérdeztem, hogy akkor nem is eszel? S mondta hogy nem, de itt leszek a városba és hogy vihetnék neki kaját. Mondtam, hogy jó, persze. Elkészítettem neki a két szendvicset, amibe rántottát raktam és egy kis sült kolbászt, mert ő ezt annyira szereti. Meg raktam az egyikbe ubit és persze paradicsomot is raktam hozzá. És főztem hozzá teát is. Finom, gyümölcs teát, egy kis citrommal. Majd leültem én is vacsorázni míg öcsém elvitte apának a vacsorát. Anya haza jött, felpróbáltam neki mind a két ruhát és a kabátot is. Majd előhúzta a csodaszert, A DRÁGÁMAT. Amire már ÚGY vártam. Egyből megkóstoltam a kávé készítményt. Jó íze van, nem rossz. Kávé. IMÁDOM. VÉGREEE.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése