Huszonkilenc.

Nem tudok már magammal mit kezdeni. Jelenleg nyugalom követ akarok venni. Teljesen megőrültem. Jelenleg elhatároztam, hogy naponta fél órát fogok jógázni. Már meg is van a gyakorlat, egész nap ilyen Youtube meg mindenféle ilyen oldalakon jártam és videókon, képeken keresztül gyakorlatokat akartam, ami elűzi a stresszt és segít kikapcsolódni. Ilyesmi. Mivel hogy ma megint nem sikerült elmennem a suliba, útközbe olyan rosszul lettem, hogy még mamának kellett szólnom, hogy jöjjön értem. Felidegesítettem magam és alig tudtam lenyugodni míg ő ide ért. Annyit tudtam, hogy kávéra van szükségem. MUSZÁJ volt kávét innom. Igen, allergiás vagyok rá, de azt mondta az eddigi természetgyógyászom, hogy csak a koffein miatt, így egy laktózmentes, koffeines cappucinót szereztem be. Megittam. Jól esett. Lenyugodtam. Ahogy a kép is mutatja, kávé boldoggá teszi az embert. Én is az voltam akkor, mikor beléptem az ajtón és megéreztem azt a szokásos kávé illatot. A mennyországba éreztem magam. Mama értem jött, haza jöttem, vettem egy nagy forró fürdőt és sorozatozok. Aludtam, meg kínlódtam és próbáltam pihenni és kikapcsolódni, hogy akkor holnap induljak már el, de nem tudom. Csak reménykedem, hogy össze jön a holnapi nap. Lesz egy csomó gyakorlatom, muszáj, hogy sokáig maradjak bent a suliba, muszáj lesz megcsinálnom mert egy hét és kipakolás. Holnap össze kellene állítanom egy komplett gyűrűt. Össze kellene szednem magam és száz százalékig beleadni mindent, de egyszerűen annyira nincs erőm ehhez az egész szakmához, hogy az nem igaz! Anyával meg kell beszélnem, hogy nem akarom elvégezni a szakmai évet. Valahogy meg kell mondani neki, bár abban biztos vagyok, hogy úgy ki fog akadni, hogy attól már most félek. Vagy azt fogja mondani, hogy elsőnek legyen meg az érettségi és utána majd kitalálunk valamit. Bár ezt csak a legeslegjobb esetben mondaná. Apa véleményétől is félek, de talán második para az keresztaputól jöhet. Ő hajtja ennyire, hogy mennyire jó ez a szakma. Lehet hogy jó, csak nekem nincs érzékem hozzá. Sőt, már egyenesen utálom. Eddig szerettem meg elvoltam vele, de most valamiért annyira elszeretném már hagyni ezt az egészet. Olyan jó lenne.. Majd még gyűjtök egy kis erőt és elmondom anyáéknak. 29.-én ballagok. Előtte a szerenád és utána pedig már az írásbelik jönnek. AZ ÍRÁSBELIK JÖNNEK. Mindjárt megyek át a természetgyógyászhoz, csak anyánál maradtak a kezelő tűim és így nem tudok elmenni, a tű nélkül legalábbis nem. Előtte bemegyek a könyvtárba és kinyomtatok két matek írásbeli érettségit meg egy magyart is és szerintem egy történelmet is.