Végzősnek mondanám magam, hisz ez a negyedik évem a sulimba, vagyis a tizenkettedikes év. Túl vagyunk a szalagtűzőn és a kis érettségin, de még vár ránk a nagy falatnak mondható, rémisztő érettségi. Viszont nem mondom, mivel jövőre még lesz egy utolsó évem, a szakmai év.
Az az év már nagyon hamar el fog telni, és már most figyelmeztettek minket, hogy el kellene gondolkodni a főiskola, egyetem irányával kapcsolatosan.
Jelenleg művészeti suliba járok, viszont eléggé furcsa mert hiába jöttünk ilyen vonalon, nem mindenki akar ezen tovább haladni. Én viszont határozottan ilyen irányba szeretnék menni, én ebben szeretnék elhelyezkedni.
Vagyis egyetlen egy szakot néztem, az Elektronikus ábrázolást. Viszont ezt két suliban is néztem. Egyet Budapesten, a Metropolitan egyetemet, a másikat pedig Egerbe, az Eszterházy Károly főiskolát. Örülnék, ha valahova felvennének, de az álom sulim az Egerbe van. Kezdetben, kis naívként néztem még a MOME , Moholy Nagy Művészeti Egyetemet, persze akkor csak kis laikus voltam a témában, viszont most reálisan átgondolva oda biztos nem vennének fel, s arról a suliról azt hallottam, hogy nagyon kemény. Aztán persze vannak még sulik, de én ezekben gondolkoztam eddig.
Még most úgy sem kell dönteni, még van egy teljes évem, viszont akkorra biztos kell lennem benne.
Az egyetemen vannak nyílt napok, hogy a diákok jobban megismerjék a sulijukat. Holnap megyek Budapestre, a Metropolitán nyílt napjára. Nem lesz olcsó, ahogy Pest sem olcsó, jól meg kell gondolnom hogy ha még is oda mennék. De hát Eger az álmom, viszont legközelebb csak jövőre lesz nyílt nap.. Ősszel. AH!
Legalább lesz egy csütörtöki napom, amikor a barátnőmmel, Adával felmegyünk vonattal Budapestre, fotózhatok is, meglátogatom az életem első egyetemét és persze iszunk is egy kávét. Valahol, biztos!
A legfontosabb az, hogy végre utazok egy kicsit. Mindegy hogy hova, a lényeg az, hogy utazok. Végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése