Három.

Ha valaki azt mondja, hogy minden rendben lesz, eljutok Budapestre, akkor azt mondom, hogy "Hű, de jó lenne, de ez nem lesz igaz!" És igen, nekem lenne igazam. Hogy miért? Mert ez így történt. Sose semmi sem lesz úgy, ahogy én szeretném, mert nekem mindig rosszul kell lennem, minden helyzetben, egyszerűen mindenhol! Ez annyira unalmas már! 

Nem ettem semmi olyat, ami nem lett volna jó, kerültem mindent, ami fent van a tiltó listámon! 

Erre még is rosszul lettem.

Budapest egyébként csodálatos, bármerre nézel, szebbnél-szebb épület terem előtted. A közlekedés kicsit bonyolult de bele lehet mindenbe tanulni, nem igaz? De.

Persze ott van Eger, 

Első látásra beleszerettem. Imádom minden egyes zugát. Annyira valódi. 

A fővárosba, ahogy mentem az utcán, többször is találkozott a tekintetem az emberekkel. Egy igen helyes srác, mosolygott rám, miközben elhaladtunk egymás mellett. Mire a barátnőm sikongásba tört ki, hogy úristen, ugye láttam, hogy többször is végig nézett rajtam és hogy nem is volt rossz pasi. Aha, még hogy nem volt rossz. Világosbarna haj, ugyanilyen színű borosta. Szerintem kifejezetten helyes volt. Nekem is fura volt ez a helyzet, sőt, furcsa volt, hogy valaki érdeklődést mutatna, de az is lehet hogy valami pszichopata, aki mindenki iránt ezt csinálja. Bár ez elég valószínűtlennek tűnt, de azért ilyesmire is kell gondolni. Eger pedig, maga a csoda, egyszer voltam ott, fotózni, de beleszerettem első látásba. Szeretek túrázni, ott van a környéken egy jó pár lehetőség, s már nagyon régóta mondom, hogy hegyek között szeretnék élni, s most lehet hogy lehetne is rá lehetőségem. De ez mind a jövő zenéje. Addig még van több mint egy évem, előttem az érettségi, amitől függ a jövőm, hogy még is melyik iskolába fognak felvenni. Arra kellene tanulni, de tervezni muszáj. Mert terv nélkül nincs cél, ha nincs célom akkor meg végem.. Így is egy csőd vagyok, de ez már más tészta.

Kettő.

Végzősnek mondanám magam, hisz ez a negyedik évem a sulimba, vagyis a tizenkettedikes év. Túl vagyunk a szalagtűzőn és a kis érettségin, de még vár ránk a nagy falatnak mondható, rémisztő érettségi. Viszont nem mondom, mivel jövőre még lesz egy utolsó évem, a szakmai év. 

Az az év már nagyon hamar el fog telni, és már most figyelmeztettek minket, hogy el kellene gondolkodni a főiskola, egyetem irányával kapcsolatosan.

Jelenleg művészeti suliba járok, viszont eléggé furcsa mert hiába jöttünk ilyen vonalon, nem mindenki akar ezen tovább haladni. Én viszont határozottan ilyen irányba szeretnék menni, én ebben szeretnék elhelyezkedni. 

Vagyis egyetlen egy szakot néztem, az Elektronikus ábrázolást. Viszont ezt két suliban is néztem. Egyet Budapesten, a Metropolitan egyetemet, a másikat pedig Egerbe, az Eszterházy Károly főiskolát. Örülnék, ha valahova felvennének, de az álom sulim az Egerbe van. Kezdetben, kis naívként néztem még a MOME , Moholy Nagy Művészeti Egyetemet, persze akkor csak kis laikus voltam a témában, viszont most reálisan átgondolva oda biztos nem vennének fel, s arról a suliról azt hallottam, hogy nagyon kemény.  Aztán persze vannak még sulik, de én ezekben gondolkoztam eddig. 

Még most úgy sem kell dönteni, még van egy teljes évem, viszont akkorra biztos kell lennem benne.

Az egyetemen vannak nyílt napok, hogy a diákok jobban megismerjék a sulijukat. Holnap megyek Budapestre, a Metropolitán nyílt napjára. Nem lesz olcsó, ahogy Pest sem olcsó, jól meg kell gondolnom hogy ha még is oda mennék. De hát Eger az álmom, viszont legközelebb csak jövőre lesz nyílt nap.. Ősszel. AH!

Legalább lesz egy csütörtöki napom, amikor a barátnőmmel, Adával felmegyünk vonattal Budapestre, fotózhatok is, meglátogatom az életem első egyetemét és persze iszunk is egy kávét. Valahol, biztos!

A legfontosabb az, hogy végre utazok egy kicsit. Mindegy hogy hova, a lényeg az, hogy utazok. Végre.

Egy.

Bemutatkozásos 

A blog besorolható, téma szerint a NAPLÓ blogokba. Eddig kézzel írtam le, egy füzetbe, vagyis többe mert olyan hamar beteltek! Azt tudom, hogy alkalmanként olvasták. A szüleim nem technikai zsenik, így tudom, hogy erre az oldalra nem fognak rá találni. Vagyis inkább reménykedek.

A kézzel írt naplóim-ba mindent leírtam, és ez most sem lesz másképp, mert nekem szükségem van az ilyesmire. Nincs olyan ember, akinek leírhatnám, megbeszélhetném vele, ezért így szoktam magammal beszélgetni. Amúgy persze vannak barátaim vagy micsodáim, nem vagyok antiszoc, csak én nekik nem tudok mindent elmondani. Nem szeretek megnyílni nekik mert az emberek ha valakiről tudnak valami információt, akkor ha összevesznek, biztos hogy felhasználják ellene. 

Egyébként az osztály kedvence vagyok, állítólag. Rézvörös göndör hajam van, festett. Barna az igazi hajszínem, az osztálytársaim egyből elneveztek "Bari"-nak 9. osztályban. Nincs vele bajom, csak amiért ilyen puha a hajam állandóan piszkálják és ezt már nem szeretem. Az én személyes terem, ne nyúljon bele senki. Mindenkivel el tudok beszélgetni, nincs bajom az osztálytársaimmal, csak utálom az embereket.

Most vagyok tizenkettedikes, de még nem végzős. Szakközép suliba járok, tehát most, 4. év végén meg lesz az érettségim - ha minden jól megy - majd utána pedig maradok egy ötödik évre, a szakmai évre. Egyébként ötvös-aranyművesnek tanulok, Kilencedikbe még nem tudtam hogy mi érdekel igazán. A fotózás, mehettem volna alkalmazott grafikusnak, de nem mentem és ez egy elég nagy hiba volt. Vagyis most, ebben a pillanatban úgy érzem. 

Szeretek fotózni, tavaly, szülinapomra kigyűlt egy fénylépezőgépre való, elég sokáig gyűjtöttem rá, de megérte a várakozást és a gyűjtögetést is. Nikon D3100. A szerelmem. Nagyon jól megvagyunk és szerintem leszünk is. Járok egy természetgyógyászhoz, Évához, aki egyszer megjegyezte, hogy mennyire jó képeim vannak és igazán elmehettem volna fotósnak. Na, ezt erősen kétlem, ennyire nem jók. Viszont nagyon jól esett a bókja.

Természetgyógyász.. hát igen. Az orvosokba nem bízok, már negyedikes korom óta járom a kórházakat, a vérvétel nekem már minden napira vállt, de két éve, hogy elmentünk egy természetgyógyászhoz, Évához, és azóta ő tart karban. És jól vagyok! Vannak pillanatok, mikor rosszul, - sajnos most is egy ilyen fázisba vagyok - de tudom, hogy benne bízhatok és hogy ha rendszeres járok és azt csinálom amit ő mondd, akkor jól is leszek. 

Nem csak fotózni szeretek, hanem festeni és rajzolni is. Sőt, egyszerűen imádok! Karácsonyra kaptam egy festőállványt és 10 doboz temperát is. Lapom van, vásznam is, tehát minden a legnagyobb rendben, lehetne alkotni, ha rá érnék. De nem. Most nem ez a dolgom, hanem a tanulás. Hisz már ebben az évben érettségi. BORZALMAS. De igen.. Tehát most csak mellékes a rajzolás.

Olyan feladatunk van most jelenleg, a rajz órákon, hogy egész alakos, akt portré. AH! Az agyamra megy, de muszáj ilyesmit mert ez lesz a felvételi rajzolásnál is. 

Imádok színházba járni, bár nem túl sok alkalmam van rá hogy elmenjek, de ha van, akkor kapok az alkalmon!

Napi két kávét iszok.